Év vége


Már előre eldöntöttem nem nem fogok ömlengeni kinek mit, és miért köszönök meg. Mindenki ezt teszi én nem szeretném...aztán ahogy végig gondoltam az évemet amit nem tudok igazán évemnek hívni hiszen évÜNK volt (és egyáltalán minden közös ami történik velünk) tehát végignézve a hamarosan elmúló évet elöntött a hála...rengeteg embert ismertünk meg, a követőink egy kisebb csoportjával olyan közvetlen kapcsolatba kerültünk, hogy nincs nap hogy ne gondolnánk vagy beszélnénk róluk...A munkánkat egy hídnak képzelem, amely összeköt minket olyanokkal akik hasonló gondolatokkal érzésekkel bírnak mint mi. Kell e több ennél? Hát persze hogy kell, legyen szerelem, legyen béke....
Rengeteg tervünk van a következő évre is, fogadalmak melyeket illik megszegni és fogadalmak amiket illik betartani.
Lakóhelyet váltottunk...kemény döntés volt, még nincsenek statisztikai adatok hogy jó döntés volt e..az biztos ha lehet még rajtunk összekovácsolni akkor ez biztosan fog...Nem bánjuk szeretjük egymást ha ezt lehet fokozni nem lesz az rossz :)

És azok a csodálatos vásznak.....

Amikor olyan holmi kerül a kezünkbe amin látszik hogy egész létrejötte kemény munkát igényelt az bizony mindkettőnket megállít egy pillanatra...Amint szert teszünk a mások által rongyként kezelt anyagokra, hazáig érezzük a belőlük áradó kellemetlen doh szagot az öregség, az elmúlás szagát, de a mi fejünkben nem ezek a dolgok járnak...Gondolunk inkább egy kedves arcú Rozáliára aki gondosan készítgette a kelengyéjét, rakta szépen össze magának  és a leendő családjának. Vetették a kendert, a lent, de a szegényebbek csalánból is készítettek maguknak vásznakat, hogy az egész család ruházkodását biztosítani tudják. Magunk előtt látjuk a hosszú folyamatot ahogy a növényből végül hónapok munkája alatt vászon készül...És talán amikor idős remegő kezéből valaki megvásárolja a vásznat még mindig van rajta olyan seb ami azóta nem gyógyul be, hogy lánykorában kézzel nyűtte a kendert....Egyikünknek sem adatott meg hogy nagyszüleinktől ilyen vásznakat örököljünk, de egyben mind a ketten biztosak vagyunk: nagy becsben őriztük volna őket.
Amint hazaérkezünk a vásznak mosásba kerülnek mai mosóporokkal, gépben nem patakban és nem szappannal de ezek a néha 100 éves anyagok ezt is jól tűrik. Nagy részük foltmentes a mosásra kizárólag a szaguk miatt van szükség, mert bizony ezeket idős néniknél is  a szekrény mélyén őrzik nem igazán használják, a vejük/menyük már rég kidobatta volna őket mert itt van már a vileda minek az?
A nénik-egykori Rozáliák és Máriák dacolnak a családdal, nem dobják ki de nem is használják őket, elrejtik inkább, hiszen sokat dolgoztak vele és ott az a seb is a hüvelykujjon ......
Mi hisszük, hogy nem mi találjuk a vásznakat a vásznak találnak meg minket, s hisszük azt is, hogy tőlünk jó helyre kerülnek, és tovább szolgálják az Embert az idők végezetéig.

Rendszerezés és ami mögötte van

Bizonyára nem vagyunk egyedül azzal a problémával hogy időnként úgy érezzük,  összecsapnak a fejünk felett a hullámok és ebben a korántsem jó állapotban egy valami biztos: valami vagy több valami elfelejtődik. Egy befizetetlen csekk vagy egy elfelejtett határidő rém bosszantó lehet, de a legbosszantóbb dolog az elfelejtett megrendelés. Sanyi rég szerette volna, ha átláthatóbbak a megrendeléseink és ezáltal a napjaink is. Kérte szépen, hogy találjunk ki valamit, de én csak halogattam ezt a dolgot. Aztán egy nap már nem volt mese a hirtelen jött megrendelés dömping ( Hála a Jó Istennek) döbbentett rá minket mi is lesz a jó megoldás. Beszereztük a hozzávalókat és ma miután a sólet a tűzhelyre került neki is láttunk, közösen kitalálni hogyan is nézzen ki, mi szerepeljen rajta ...én egy picit több időt szenteltem a kinézetnek, Sanyi a praktikumnak-de így vagyunk mi egy egész-jól kiegészítjük egymást. A meglévő deszkát lecsiszoltuk,majd egy rétegben lefestettük fehérre. Szerettünk volna ha táblafestős rész is van rajta-ehhez kijelöltük a háztetőt stilizáló részt, majd fekete táblafestékkel lefestettük-1-2-3-4 rétegben azt hittem sosem fedi be..Míg a rétegek száradtak szétszedtük a csipeszeket és szépen egyenként fehérre festettük őket (imádtuk) valamint megszerkesztettük a megrendelő lapokat. Aztán Sanyi felragasztotta a csipeszeket és tádáám el is készült. Sajnos ezt már csak az esti fényekben tudtuk megörökíteni, de holnap lesz jobb és szebb fotó is. Nektek hogy tetszik? Kiváncsiak vagyunk a véleményetekre, ti hogyan rendszerezitek a napjaitokat?

Íme az eredmény képekben:

 Másnap valamivel jobb fényviszonyok között :)

Régi zománcos edények megkopott bája

Minden valamire való háztartásban vannak, voltak, lesznek zománcos edények. Ki ne emlékezne a klasszikus piros bonyhádi edényekre, vagy a fehér merőkanalakra, a zsírosbödönökre? Nagyanyáink konyháiban is jelen voltak, tanúi a múló időnek, és kedves gyermek korunknak. Talán ezért szeretjük őket mert mindarra emlékeztet minket amire nosztalgiával gondolunk: a sparhelten sült finom ételekre, nagymamánk simogató kezére, és a nyugodt stresszmentes vidéki életre. Ez a kanna is jobb időket látott, amikor a miénk lett, méltatlanul hevert a sarokban, már akkor látszott hogy tökéletes dekoráció lesz. Hazaérve egy kis műhóval ( tömőanyag) megbolondítva egy kedves kis hagymással újra méltó helyére kerülhet- gondoltuk...én egy kicsit tartottam tőle hogy más esetleg nem látja benne azt amit  mi..tévedtem: kedves gazdája lesz aki szintén szerelmese a zománcosoknak.

DIY ötletek

Mit ne mondjak ma amikor a pinterest határozza meg a tudatot, annyi de annyi ötlet tornyosul fel az ember fejében, hogy csak cikáznak a gondolatok melyikkel is kezdjem? Régóta dédelgetett vágyam volt hogy ablak keretből készíthessek képkeretet. Ennek az ötletnek több dolog miatt sem tudtam azonnal neki állni: először is nem állt rendelkezésre megfelelő rég  és kopott és osztott és cuki ablak keret. Azok az ablak keretek amikbe bele botlottunk minden egyébre alkalmasak voltak csak erre nem, persze kis átalakítással megoldható lett volna, hogy osztott keretekké váljanak, de én jobb szeretem ha az alapanyag teljes egészében használt és az idő tette olyanná amilyen. Adott tehát egy bolha piacra az átlagnál gyakrabban járó házaspár ám az a fránya keret csak nem jön elő sehonnan...míg nem egy szép napon  Bingó! egy üzletfelünknél megláttuk az áhított keretet: minden korábban említett tulajdonsággal rendelkezett.
A keretet először lekapartuk csiszoltuk, de nem nagyon csak épp azt a réteget ami egy idő múlva magától is lepotyogott volna. Utána jött a tisztítása, portalanítása, és festése. Az agresszív zöld több réteg alól is helyenként át ütött szóval nem egy rétegben került rá a fehér festék. Az antikolást  csak csínjával végeztük, majd viaszoltuk is hogy tartósabb legyen az eredmény. Képek még nem kerültek bele, a végleges helye sincs még meg de hamarosan ez is egy befejezett projekt lesz akár csak a hintaszék.

Bekészíteni a kávét

Amikor még  boldog szingli voltam, nem igazán foglalkoztattak olyan dolgok, amik ma, nap mint nap boldogsággal töltenek el, és hálát adok a jó Istennek, hogy lehetővé tette ezeket a számomra.

“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…” ~ Paulo Coelho

Ma egy bejegyzést látva gondolkodtam el ezen, egy egyszerű talán hétköznapinak tűnő apróságon: valaki feltett egy képet amelyen egy kávégép és rajta a felirat: "bekészítettem a kávét csak meg kel nyomni a gombot!"volt látható. Azonnal magam előtt láttam egy álmosan a kávégéphez igyekvő emberkét, akinek bizonyára jobban indult a napja ettől a kedves gesztustól, valamint a munkába siető anyát vagy apát aki mielőtt elindul bekészíti a kávét...jó volt ezekre az emberekre gondolni így ismeretlenül is...Innen jött aztán a felismerés, mennyi rutinszerűen végzett feladatunk van nekünk is amivel jobbá tehetjük egymás napját. A reggel elkészített kávé szigorúan az ágyban együtt elfogyasztva, vagy a szendvicsek a kisebbik férfinak a családban, vagy a finom sütemény vagy csak egy egyszerű forró tea a férfinak aki órák óta fát vág  a hidegben....apróságok mégis fontosak. Előrébb visznek minket olyan napokon amikor kicsit szürkébbek a felhők, álmosabbak a reggelek.   

Apró gesztusok de jó, hogy vagytok !

Lépcsőcske

Ma régi tartozásom elkészítésének kezdhettem neki, hosszú ideje nyomasztott, hogy nem készültem el vele. 2014-re igyekszem megjavulni semmit nem halogatni :) Azt hiszem ha ezt a tulajdonságomat "kinövesztem", mármint nem halogatni semmit hatékonyabb lehetek nem csak a munkámban hanem a magán életemben is.
A lépcsőcskét lenolajjal kezeltem, majd fehér festékkel alapoztam. erre a célra vizes bázisú, matt festéket használtam , majd a jó öreg dekupázs technikát alkalmazva kedvenc magnólia mintámmal díszítettem.
Ezen a ponton abbahagytam a munkát és csak csodáltam az eredményt...a munka tovább folytatódik pár nap múlva jövök a végeredménnyel, ami kicsit meglepőbb lesz mint ez a fehér változat.